1918. december 1-én, a gyulafehérvári „nemzetgyűlésen”, „Erdély, Bánság és Magyarország összes románjainak meghatalmazott képviselői (…) kimondták a románoknak s az általuk lakott területeknek egyesülését Romániával.”

2002. december 1-én mintegy 120 fős demonstráló tömeg gyűlt össze a budapesti Kempinski hotel előtt azért, hogy tiltakozzanak Adrian Nastase román kormányfő és Medgyessy Péter miniszterelnök találkozója ellen. A tüntetők között volt több, a jobboldalhoz és a FIDESZ-hez köthető közéleti személyiség, úgy mint Bayer Zsolt újságíró, Siklósi Beatrix televíziós szerkesztő és Grespik László, a fővárosi közigazgatási hivatal korábbi vezetője is.

1918. november 25-én a szerb Nagy Nemzetgyűlés  meghozta  döntését, hogy Bácska, Bánát és Baranya a Szerb Királyság része legyen.

2018. június 19-én a vajdasági képviselőház megszavazta, hogy november 25-e ezentúl “tartományi jelentőségű ünnep” legyen. A javaslatra rászavaztak a VMSZ képviselői is.

Semmilyen érdemi különbség nincs 1918. december 1-e és november 25-e között. Amit december 1-e jelent az erdélyi magyarok számára, november 25-e pontosan ugyanazt jelenti számunkra, délvidéki magyarok számára: az elcsatolás, az anyaországtól való elszakadás gyászos napját.

A VMSZ tartományi képviselői megtehették volna, hogy 2018. június 19-én tiltakozó gyűlést szerveznek a tartományi képviselőház előtt. De nem ezt tették. Megtehették volna, hogy tiltakozásuk jeléül nem jelennek meg az ülésen. De ezt sem tették. Végül megtehették volna, hogy legalább nem szavazzák meg a javaslatot. De még csak ezt sem tették meg.

Aki magyar, és november 25-ét ünnepnek tartja – lelke rajta. Mi a magunk részéről semmilyen ünnepelni valót nem találunk ebben a dátumban, ezért felszólítunk minden jóérzésű magyar embert, hogy ezen a napon semmilyen nyilvános rendezvényen és ünnepségen ne vegyen részt, ehelyett csendben, otthon és méltóságteljesen, egy mécses gyújtásával emlékezzen november 25-ére – a gyász napjára.

A Magyar Mozgalom Elnöksége