Kisvárosi karcolatok

Burány Katalin: A polgár fizet, az önkormányzat parancsol

A Zentai Községi Képviselő-testület 29. (félmaratoni) ülése cirka félórás indok és bocsánatkérési jelzés nélküli csúszással kezdődött. Már minden képviselő a helyén ült, mire az elnök asszony, az elnökhelyettes és a titkár bevonult, és elfoglalták helyüket a pulpituson, majd némi zavar után megkaptuk a bennünket megillető pótanyagokat.

Hja, kérem, a Balkánon az idő nem drága, a munkaidő még kevésbé. A túlórák meg pörögnek – már akiket megillet –, mint ahogy később megtudtuk, jogosan, és nem is érthető, miért a nagy visszhang ezzel kapcsolatban, hiszen a törvények megengedik, hogy a közigazgatás dolgozóinak túlórákat fizessenek, és a zentai közigazgatás gőzerővel működik, a kétkedők nem is tudják elképzelni, mennyi túlmunka vár rájuk. Igaz, a közigazgatás vezetője egy rövid félmondatban jelezte, a 40 óra túlmunka elszámolása egy főre valóban törvénytelen volt, de ezen gyorsan át is siklott. Nos, ezen a napon például néhányan a félórás reggeli tingli-tangli miatt már el is számolhattak plusz 30 percet a nap végén (már akinek járt).

HELYI KÖZÖSSÉGEK - Ha a tanácstag „nem megfelelően viselkedik”

A helyi közösségek megalakításáról szóló rendeletjavaslat megvitatása során alakult ki az első hosszabb csörte az ellenzéki és hatalmi képviselők között. Az egyik sarkalatos kérdést a helyi közösségeket alkotó tanácstagok visszahívásával kapcsolatban megfogalmazott módosítás váltotta ki – azaz, hogy abban az esetben, ha a tanácstag nem jelenik meg háromszor az értekezleten, nem végzi a dolgát, akkor visszahívható legyen. Ezzel még nincs is nagy gond, viszont ellentmond annak a kitételnek, hogy a tag szavazatát, véleményét e-mailben vagy telefonon is közölheti. Ami viszont kissé meredekebb, a visszahívást kiválthatja az is, ha a tanácstag „nem megfelelően viselkedik”. Nem derült ki pontosan, hogy ez mit is jelent: eszik-iszik az értekezleten, kiabál, asztalokat borogat, vagy csupán ellent mer mondani egy-egy kérdésben, kifejezi saját véleményét – vagy mit is csinál, ami a nem megfelelő viselkedést jelenti?

És ezt ki dönti el? A tanács titkára lenne ennek a megmondhatója, aki, mind tudható, az aktuális hatalom szekértolója általában.

Ebben a formában ez a kitétel karhatalmi visszaélésekre nyújthat lehetőséget, arról nem is szólva, hogy miután a tanácsba tagokat a polgárok szavazatai alapján delegálnak, a törvény alapján csak a polgárok vehetik el tőle a megelőlegezett bizalmat, a tanács titkárának erre sem joga, sem valós lehetősége nincs.

Felmerült az a probléma is, hogy a helyi közösségek valójában az önkormányzat bábszerveivé váltak, komolyabb döntési lehetőségük, mozgásterük nincs, nem rendelkeznek saját vagyonnal, minden lépésük az önkormányzat akaratától függ. Erre a VMSZ soraiból érkezett válasz: „Aki fizet, az parancsol.” Valóban, ez így is van, főleg az Alpoktól nyugatra, keletre viszont, így Zentán is kissé kifacsart állítás ez abban a tudatban, hogy ugyan az önkormányzat fizet, de nem a saját zsebéből, mert olyan neki nincs, csupán a polgárok, adófizetők pénzével gazdálkodik – sáfárkodik. Szóval erre keleten a mondás inkább úgy hangzana tisztességgel, hogy a polgár fizet, az önkormányzat parancsol.

A SZAKÉRTŐK VÉLEMÉNYT MONDANAK, AZ ÖNKORMÁNYZATOT EZ NEM ÉRDEKLI

Még egy érdekes színfolt támasztotta ezt alá, a normatívügyi bizottság (ellenzéki és kormánypárti tagok vegyesen, több jogásszal), amely feladata előzetes véleményt mondani erről a kérdésről, nem javasolta a kérdés megszavazását, de a közigazgatás vezetője figyelembe sem vette a véleményüket. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mire szolgálnak akkor ezek a bizottságok, amelyekbe szakmai felkészültség alapján válogatják elvileg a tagokat?

Végül, cseppet sem meglepő módon, az ellenzéki 10 ellenszavazattal szemben a vezető koalíció 15 szavazatával mégis megszavazták a módosításokat.

105 MILLIÓ DINÁRT KÖLTÖTTEK EL NEM RENDELTETÉSSZERŰEN

Ceglédi Rudolf polgármester beszámolójából megtudhattuk, hogy a revizori jelentés véglegesen elkészült, minden polgár számára elérhető a város és a revizorok honlapján. Összességében kiderült, hogy az önkormányzatnál bűncselekmény nem történt, az elmarasztaló vélemény 105 millió dinár nem rendeltetésszerű felhasználásával kapcsolatban fogalmazódott meg. Így ennek és a szigorodó szabályoknak következménye lesz az is, hogy a jövőben az önkormányzat bérleti szerződés és díj fizetése nélkül senkinek nem adhat semmit, legyen bár magánszemély, jogi személy, civil szervezet, vagy bárki.

A Zenta község területén fekvő mezőgazdasági földterületek védelméről, rendezéséről és használatáról készült éves program kapcsán a vissza-visszatérő kérdések merültek fel. A mezőőri szolgálat szinte minden, e tárgykörben mozgó vita kapcsán előkerül, és ez nem véletlen. 2017-ben 8 millió dinár állt rendelkezésükre, nem derült ki, mire is költötték, mi a munkájuk felmutatható, látható eredménye. A több éve híres-hirhedt lecsapolási kérdéskör során kiderült, hogy az elmúlt évben 10 millió dinár maradt meg ebből, vajon hogyan használta a teljes keretet az önkormányzat a tavalyi szárazság idején öntözésre?

IFJÚSÁGI AKCIÓTERV KONKRÉTUMOK NÉLKÜL

A 2018–2020-ig terjedő ifjúsági helyi akcióterv tipikus példája a felületes munkának. Megkapargatta egy kicsit a szőnyegen a port, de alá már nem nézett. Semmilyen komolyabb ifjúságot (15-30-ig terjedő korosztály) érintő kérdést még csak nem is feszeget, nemhogy megoldást is találna ezekre.

Hol van Zentáról a középiskolákon kívül az ifjúság? Milyen egyetemi tanulmányok utáni visszatérési lehetőségeket tud a város nyújtani a leginkább külföldön (jól) képzett, Zentán született, immár értelmiségi fiatalnak? Milyen munkalehetőséget tud biztosítani (a kábelgyáron kívül) a középiskolát végzett, dolgozni szándékozó ifjúságnak? Hogyan illeszkedik ez az ifjúsági terv a városvezetés generális, fiatalokat megtartani akaró projektjébe? Egyáltalán van ilyen?

Mit tesz az ifjúságért felelős városi megbízott annak érdekében, hogy visszacsalogassa az elvándorolt fiatalokat, ezzel megelőzze azt, hogy a gyerekeik ne külföldön járjanak óvodába, iskolába – és ezzel legalább az itt maradni szándékozó óvónők, tanárok munkahelyét biztosítsa tíz év, vagy legalább öt év múlva is, valamint adózó- és vásárlóerőt jelentő családokat képezzenek a szülővárosukban, amely egy település esetében a gazdasági fejlődésében bizony komoly szerepet játszik?

Hasonló kidolgozási szintű a roma nők és férfiak felzárkóztatására irányuló akcióterv is.

Akciótervek jönnek-mennek, a problémák továbbra is megmaradnak, és láthatóan a saját törvényszerűségeik nyomán haladnak tovább – egyáltalán nem jó irányba.