Kisvárosi karcolatok

Kedves Olvasó!

Mint már bejelentettük, nem, nem gondoljuk, hogy mikszáthi magasságokba tudnánk emelkedni! Hol vagyunk mi az ő parlamenti karcolataitól… Még Kossuth  országgyűlési tudósításaival sem kívánjuk felvenni a versenyt. Csak egyszerűen mi, a Magyar Mozgalom zentai képviselői, gondoltuk, nyitunk egy kis ablakot a frissen festett zentai városháza dísztermére, hogy azon keresztül be lehessen kukucskálni, mi is történik ott, amikor tanácskoznak a helyi képviselők, szép újságírói zsargonban, amikor „ülést tart a kkt”. Elvégre, önök választottak bennünket…

Az idei szeptember 11-i díszülésen történtekről most Burány Katalin képviselőnk számol be minden érdeklődőnek:

A zentai Községi Képviselő-testület 2016. szeptember 11-én délelőtt 10 órai kezdettel tartotta városnapi díszülését. Az érkezőket a lépcsőfordulóban a polgármester úr és a tanács elnökasszonya fogadta, mindenkit üdvözölve, mindenkivel kezelve, kivel lelkesen, kivel nyögvenyelősen, vérmérséklettől és egyéb hozzáadott tartalmaktól függően, de azért az illendőség keretein belül. A Városháza díszterme zsúfolásig megtelt, nem maradt szabad hely, fel is merült bennem a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha a hétköznapi testületi ülések is ilyen tömeg előtt zajlanának, nem csupán a protokoll-események, hisz erre adott a lehetőség, az ülések mindenki számára nyitottak. A képviselők mellett jelenlétükkel tiszteltek meg bennünket a meghívott prominens vendégeken kívül a vállalatok, intézmények vezetői, igazgatói is.

A programot a szerb és a magyar himnusz nyitotta meg. A Stevan Sremac Helyismereti Alapítvány kórusa Losonc Kinga vezetésével és a Cor Jesu Városi Kamarakórus Miklós Réka karnagy dirigálásával a karzatról igen magas szintű előadással járult hozzá az ünnepi hangulat kialakításához.

A nyitány után Predrag Popović és Kormányos Katona Gyöngyi lépett színre, szerb és magyar nyelven köszöntötték a vendégeket, és a továbbiakban tisztán, érthetően és zökkenőmentesen vezényelték le a díszülést. Jó volt hallani az igényesen megírt és előadott összekötő szövegeket, igazi felüdülés volt számomra, de ez lehet, hogy csak szakmai ártalom. Olykor ugyanis kifejezetten zavar a ház falain belül egy-két felszólalás ökögése-makogása, befejezetlen mondatai, túl sokat, túl keveset vagy éppen semmit sem mondó megnyilvánulásai, amelyekből máskor akad bőven.

Báló Tatjana elnökasszony is köszöntötte nyitó beszédében a vendégeket, Pásztor Istvánt, a Tartományi Képviselőház elnökét, Nyilas Mihályt és Snežana Sedlart, a Tartományi Kormány, illetve a Tartományi Képviselőház alelnökeit, Hajnal Jenő MNT-elnököt, dr. Rusz Radovánt, a Magyar Köztársaság Szabadkai Főkonzulátusának konzulját, a testvérvárosok képviselőit, a zentai intézmények, vállalatok, egyházak jelenlévő vezetőit.

A művészelőadókat a fiatal nemzedék tagjaiból válogatták a szervezők. Baranyi Bálnt, a Zeneiskola tanulója gitáron reneszánsz dallamokat varázsolt a terembe, Boján Henrietta Petőfi Szülőföldemen című versét szavalta, Az Emlék iskola diáklánya pedig szerb nyelven adta elő Raičković Tisza című versét. Ez utóbbi ugyan veszített némileg ünnepélyes jellegéből, az előadó öltözéke mellőzte a kívánalmakat, és a szavalat is csak akkor szavalat, ha nem olvassák, de miután a Haladó Párt egyik fiatal képviselője is farmert és kockás inget öltött magára a díszülés fényét emelendő, a szónoki képességekről pedig már fentebb esett szó, ennek mélyebb boncolgatásába most nem mennék bele, elvégre mint tudjuk, a külső nem mérvadó az agykapacitást illetően, az öltözék a kocsmában és a parlamentben is csak ruha marad.

A fiatalok előadása után a Képviselő Testület elnökasszonya egy rövid kitételben üdvözölte még Nikola Lukačot, az észak-bánáti körzet vezetőjét, aki valahogy kimaradt a nyitányi prominens személyek sorából, de ezt nem lehet felróni, hisz Lukač úr megszokott vendég a KKT ülésein, vigyázó szemeit gyakran veti ránk, szinte már bútordarabnak tekinthető.

A díszülés tengelyét szerkezeti szempontból Ceglédi Rudolf polgármester úr ünnepi beszéde jelentette, aki sajátos halk szavú stílusában megemlékezett az ünnep tárgyát képező évfordulókról, majd e rövid bevezető után kissé kampánybeszédre emlékeztető fordulattal rátért a hatalmi városvezetés eddigi eredményeinek ecsetelésére. Zenta fejlődésének feltételeit elsősorban a munkahelyteremtésben keresné. Egy érdekes logikai csavarral ehhez párosította a pártja vezetésével eddig megvalósított terveket, nevezetesen a Városháza megújulását, a Sportcsarnok építését, a kaszárnya felújítási munkálatait, az oktatási intézmények fejlesztését, a mezőgazdasági termelőknek nyújtott segítséget, a mezőőr szolgálat létét, és a turizmus fejlesztését. Némi hiány támadt ugyan a lelkemben egy-egy projektum megvalósítása kapcsán, emlékeim szerint a Sportcsarnok építésében nem csupán egy párt, hatalmi koalíció vett részt, építették azt jóval régebb óta. Gyümölcsösbe nap mint nap járó emberként évekig szembesültem a munkálatok előrehaladásával, láttam, hogy az az átlag három munkás (egy molyolt valamit, egy nézte, egy pedig valószínűleg elment sörért) milyen ütemben dolgozik. Azon már nincs is mit csodálkozni, hogy az átadás után egy héttel beázott és leszakadt az alsó szint menyezete, pedig nem is esett eső, csupán az emeleten zuhanyoztak. De kicsire nem adunk, más tollával meg ékeskedhetünk.

A polgármester úr szerényen kifejezte még beszédében, hogy nem akarja emlegetni – az ünnepi pillanatokra való tekintettel – a problémákat, de szerinte az összefogás és egymás tisztelete a fontos, a zentaiság megőrzése. Meggyőződése, hogy egy város akkor sikeres, ha polgárai otthon érzik magukat benne.

Szép szavai magasra szálltak, számos megjelent a politikai összefogás kívánalmait hallotta kicsengeni a nemes gondolatok mögül, bízzunk benne, hogy a tettek sem maradnak el.

A szavakat filmvetítés követte, melynek során megcsodálhatták a vendégek a beszédben felsoroltak megörökítését is. Láttuk vezető politikusainkat a különböző munkálatok helyszínén megjelenni, megszemlélni a haladást és fejlődést, talán egy filmrészlet nélkülözte az emberi jelenlétet csupán, amelyben a mezőőrszolgálat új gépjárműjének műszerfalát és sebességváltóját nézegettük.

A vizuális élményt a tettek követték. Hódmezővásárhely és Zenta testvérvárosi kapcsolata több évtizedes múltra tekint vissza, ezt az együttműködést erősítette meg írásban Almási István Hódmezővásárhely polgármestere és Ceglédi Rudolf Zenta részéről, ezzel vállalva és kiteljesítve a további jó kapcsolatokat.

Ekkor érkeztünk el a hagyományos városi díjak kiosztásához. Ünnepélyes keretek között polgármesteri köszönőlevelet kapott Nemes Viktor és Frísz Krisztián olimpikonok, a Zentai Gimnázium intézménye és dolgozói, Székely Erzsébet, aki néhai férje, Székely Tibor hagyatékát a Zentai Városi Múzeumnak adományozta, a Szent Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület és Ivan Švager zeneszerző, aki ugyan nem zentai születésű, nem is helyi lakos, de több művében is szerepet kap a város, leginkább ihlető jelleggel. A kitüntetettek közül Frísz Krisztián és Székely Erzsébet egyéb elfoglaltságaik miatt nem tudtak jelen lenni az ülésen. Vidám és kedves színfoltként a Longinus részéről egy páncélos lovagi öltözetű deli legény vette át az oklevelet.

Pro Urbe-díjban részesült kiemelkedő pedagógiai munkájáért az idén 150 éves fennállását ünneplő Hófehérke Óvoda, valamint életmű Pro Urbe-díjat kapott Sinkovits Péter író, újságíró, szerkesztő, aki ebben az évben ünnepli 70. születésnapját.

A megtisztelő díszpolgári címet a zentai Községi Képviselő-testület tagjai idén egyhangú véleménynyilvánítással dr. Bálint Béla akadémikus kutató orvosprofesszornak ítélték. Munkássága, életútja önmagáért beszél, megszolgált, megérdemelt kitüntetését személyesen vehette át az ülésen, majd a díjazottak nevében rövid beszédet mondott jellegzetes szimultán kétnyelvű stílusban, mely a megható elemeket és a finom humort sem nélkülözte.

A díjátadó ünnepi rész után Budavár kerületének fiatal és dinamikus polgármestere, dr. Gábor Nagy Tamás köszöntötte felszólalásában Zenta városát, és tízéves testvérvárosi múltunkra való tekintettel a jövőre vonatkozó jó együttműködés reményében ajándékkal kedveskedett a városnak a budapesti kerület nevében.

A díszülést Báló Tatjana elnökasszony zárta.