Kisvárosi karcolatok

Juhász Attila (VMSZ) szerint a magyar művelődési központ megalakításának ötlete csak parasztvakítás - Vajon tud-e a szociális központ új, haladó párti igazgatója magyarul?

A zentai KKT 2017. április 20-ai ülése nagyon nehézkesen kezdődött, ugyanis egy áramszünet miatt a megszokott 9 óra helyett csak 12-kor tudtuk megkezdeni. Igazából ez a kezdés is csúszott, s a későbbiekben is viszonylag sokszor szünetek szakították meg a képviselők munkáját.

Kétségkívül ez az ülés a Thurzó Lajos Művelődési-oktatási Központ miatt lesz nevezetes. Ez esetben egy évtizedek óta jól működő, a város egyik alappillérét jelentő intézményről van szó, azonban más szervezetek miatt került hirtelen az érdeklődés homlokterébe.

A kisebb vitát a Művelődési Ház kiállítótermének átalakítása jelentette. A Zentai Magyar Kamaraszínház ugyanis az önkormányzat beleegyezésével, a Bethlen Gábor Alap támogatásával átalakítja azt a kamaraszínház gyakorló-, illetve fellépő-termévé.

Történt ez úgy, hogy erről korábban sem a város lakosságát, sem a képviselő-testületet nem tájékoztatták. Az egyik legnagyobb gondot abban látom, hogy a város irányítói úgy gondolják, hogy a lakosság által való megválasztásukkal egyúttal a teljes döntési jogkört is megkapták a város felett. A felelősség valóban az övék, de szerintem minden komolyabb, a várost érintő változás esetében ki kellene kérni az érintett személyek, szervezetek, közösségek véleményét is. Ezt nyugaton közösségi tervezésnek, illetve döntéshozatalnak hívják, de nálunk sehogyan sem akar meghonosodni.

A kiállító-terem átalakításával növekszik a város színházi potenciálja, s ez egyértelműen jó dolog. A gondot az jelenti, hogy a Művelődési Házat alakítják át lassan színházzá, miközben nem lesz helyette másik Művelődési Házunk. Persze a nagyobb, nem színházi jellegű rendezvények továbbra is helyet kaphatnak benne, de a kisebb, illetve a túl nagy rendezvények kiszorulnak onnan. A nagyobbak mennek a Sportcsarnokba, míg a kisebbek pedig valamilyen kisebb civil épületbe. Pedig Zenta az elmúlt évtizedekben épp a pezsgő művelődési életéről volt híres, aminek egyik központja épp a Művelődési Ház volt, nagyon tarka műsorkínálatával.

Az ülés kétségkívül mindenki által leginkább várt vagy nem várt (kinek hogy) napirendi pontja a Magyar Polgári Szövetség kezdeményezése volt, amely szerint a jelenlegi Thurzó Lajos MOK alakuljon át magyar intézménnyé. Az MPSZ ennek kapcsán arra hivatkozott, hogy mivel pár hónapja a korábbi községi alapítvány átalakulásából létrejött a Stevan Sremac Szerb Művelődési Központ is, így jöjjön létre egy magyar is. Viszont ezt nem új intézmény létrehozásával, hanem a meglévő, eddig multikulturális önkormányzati intézmény magyarrá való átalakulásával kívánják elérni.

Több mint két órás vita zajlott, s nem tett jót a képviselőknek az sem, hogy már 19 óra után értünk ehhez a napirendi ponthoz. A kezdeti viszonylag visszafogott vita egyre hevesebbé, majd időnként durvává is vált (Juhász Attila az egész kezdeményezést melldöngető parasztvakításnak nevezte, míg Pataki Tibor a magyar őstörténeti kutatások elburjánzását karikírozandó Jézust Winnetou ikertestvérének aposztrofálta). Még szerencse, hogy a tévénézőket ettől a közvetítést szervező cég időnként a különböző technikai hibákkal (kép leállása, hang elmaradása) megvédte, bár érdekes mód a hibák elsősorban az ellenzéki felszólalások esetén jelentkeztek.

Alapjában véve a kezdeményezés érthető és logikus, hiszen ha van szerb művelődési központ, akkor egy 80 %-ban magyar lakta városban valóban indokolt egy magyar is. A VMSZ képviselői viszont azt hangsúlyozták, hogy a Thurzó eddig is nagyrészt magyar volt, hiszen délvidéki szinten is kiemelkedő magyar intézményeknek volt a kezdeményezője (Bolyai Gimnázium, Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zentai Magyar Kamaraszínház).

Ez a megközelítés is jogos, viszont megvan az a veszély, hogy a SZHP zentai előretörésével a Thurzón belül is megnövekszik a szerb jelleg (ennek jelei már most tapasztalhatóak), s ha ez pár év múlva az intézményen belül megközelíti a magyar kulturális jelenlét nagyságát, akkor a Stevan Sremaccal együtt már hátrányos helyzetbe is hozhatja Zentán a magyarságot.

A hosszú vita után az MPSZ és az MM-VMDK képviselőinek többsége támogatása, a DP tartózkodása mellett, a hatalmon lévő VMSZ–SZHP-s képviselők végül is leszavazták a kezdeményezést.

Ceglédi Rudolf polgármester bár az ülés elején jelen volt, azonban a közepe tájt („Hatra Szabadkán kell lennem” bizalmas elszólással) ismét eltűnt. Pedig a fenti két kérdés esetében többször is szükséges lett volna a képviselők kérdéseire válaszokat, illetve magyarázatokat adni. Nem megoldás a kérdések elől való menekülés, hiszen ezzel azok a kérdések nem tűnnek el, csak még nagyobbak lesznek a kérdőjelek.

Az ülés másik érdekessége volt, hogy a Szociális Védelmi Központ új igazgatónője a SZHP tanácsosa, Popov Danilo szerint a szerb mellett magyar nyelven is jól kommunikál. Ehhez képest a magyar felszólalásokat végig fordítógépen keresztül hallgatta, s Rácz Szabó László felszólítását, hogy magyarul is mondjon pár mondatot, egyszerűen figyelmen kívül hagyta.

Mivel a képviselők az MPSZ kezdeményezésének heves vitája során szellemileg és fizikailag is általánosan elfáradtak, így közös megegyezésre a további napirenden szereplő döntéseket csendben, hatékonyan, s hihetetlen sebességgel fogadták el. Ennek köszönhetően az ülés már 22.40-kor véget is ért. Újabb zentai csúcs a lokális politikai kitartás egén.