Program

Háborús örökség

Szerbia nem nézett szembe következetesen a háborús örökséggel. Nem lépett túl rajta, és nem vonta meg az összes mérlegét a legutóbbi háborúknak. A belső és regionális stabilitás és fejlődés előtt ez hatalmas akadályként tornyosul. Az elmúlt tíz évben az állampolgári jogok biztosa volt az egyike azon ritka állami intézményeknek, amelyek – hatáskörüktől telhetően – szorgalmazták a háborús örökséggel való szembenézést. A legutóbbi háborúk bűneivel és bűnelkövetőivel szemben – mégpedig mindenki a sajátjaival – szigorúbban kell bánnunk, mint ahogy azt a nemzetközi közösség teszi.

A háború polgári áldozatainak családjai többségükben kisemmizettekké váltak. Ezen új törvényi megoldásokkal és azok végrehajtásával változtatni kell.

A háborús örökség sokkal több, mint a bűnök elkövetése:

Európában minden más ország erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti a veteránjait, csak Szerbia az, amely mostohán bánik velük. Azok a politikusok, akiknek nacionalista politikája háborúba kényszerítette az embereket, most azon fáradoznak, hogy akkori szerepük merüljön homályba. A veteránok a kellemetlen élő tanúk, akiknek léte nap mint nap a történelmi felelősségükre emlékezteti őket. Köztársasági elnökként támogatni fogom a háborús veteránok jogairól szóló törvényt, amelynek kezdeményezését még az állampolgári jogok biztosaként kezdtem meg előkészíteni.

A hadigazdaság maradványai mai napig zavartalanul működnek. A határokon átnyúló bűnözői hálózatok nem létezhetnének, ha bizonyos állami körökből nem lenne meg a politikai támogatottságuk.

Végezetül pedig: a biztonsági elit sohasem számolt el igazán azzal, hogy mit tett, és mit nem tett a háborúban. A szerbiai biztonsági szektoron belül a befolyásolás jelentős mértékben a háborús évekből származó adatokkal való üzérkedésen és zsaroláson alapul: olyan adatokkal, amelyek sohasem kerültek az igazságszolgáltatás színe elé. Az egykori Jugoszlávia területén kirobbant háborúkat kívülről betiltották, ám az okaikat senki sem szüntette meg, az uszítókat nem állította pellengérre, és nem távolította el őket a politikai életből.

A háborús örökség fölszámolása közös cél az egykori JSZSZK valamennyi népe, így Szerbia előtt is. Egy ilyen célt nem válthatnak valóra azok az egyes emberek, azok a politikai elitek és struktúrák, amelyek a jugoszláv örökség megkaparintásáért maguk szítottak háborút, hogy aztán anyagi, politikai és erkölcsi hasznot húzzanak mindabból a szerencsétlenségből, amely az összes jugoszláv népet sújtotta.

Meggyőződésem, hogy az összes jugoszláv utódállamban azok a politikai és történelmi erők fognak felülkerekedni, amelyek elkötelezettek amellett, hogy történelmünknek ezt a korszakát végérvényesen magunk mögött hagyjuk, mint ahogyan Franciaország és Németország is képes volt túllépni saját második világháborús múltján. Megelégedésemre fog szolgálni, ha hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz.