Sajtóvisszhang

Miskolczi József, a 2-es lista jelöltje: Vissza a sajtószabadságot és valóságot!

Akkor cseperedtem újságíróvá, amikor a vajdasági magyar sajtó szabad volt. Az 1970-es évektől. A kommunista hatalmi szorítás szinte észrevehetetlen volt már, a magyar pártok még nem voltak.

A 7 Nap egyébként is olyan újság volt, ahol az olvasót szolgáltuk. Mert az olvasótól kaptuk a fizetésünk egy harmadát (egy harmad állami támogatás, egy harmad hirdetések)!

Az igazságot mindig meg lehetett írni. A főszerkesztő buzdított és mindig megvédett, ha bizonyítani tudtuk a leírtakat. Tudtuk. Mert a 7 Napban főleg jó újságírók voltak. Akik nem a politikusok kabinetgondolatainak, hanem a valóságnak a szolgái voltak!

A heti 50 000 fölötti eladott példányszámot tartani kellett. Jó tartalommal. Így értük el közös munkával 1985-ben a 60 000-es példányszámot! Kisebbségi lapként. Vajdasági magyar olvasókkal. Vajdasági magyar újságírókkal. Ma is vannak, vagy lehetnének ilyen jó újságírók. Akik tudnának olyan újságot írni, amelyet az olvasó megvenne. Ha nem is 60 000 példányban, de legalább 10 000-ben.

(Igaz, abban az időszakban legfeljebb kishírek lehettek a mai „fő témák”: átadtak száz méter utat, csatornát építenek egy utcában, fölújították amit már régen kellett volna. Igaz, akkor még a politikai szervezetek nyilvánosan üléseztek, nem nagy titokban, mint manapság. Van mit rejtegetniük.)

A jelenlegi vajdasági magyar politika (mentségünkre: a szerb sem) nem szereti az igazságot visszaolvasni. Nem szereti a tájékozott és gondolkodó olvasókat. A gondolkodó újságíróktól hátborzong a vajdasági uralkodó magyar politika.

Azt remélem, hogy újságírói tapasztalatommal a Magyar Nemzeti Tanácsban legalább csipetnyivel elősegíthetem: a vajdasági magyar sajtó legyen ismét szabad! Mert az kipróbáltan egyaránt jó volt a népnek és a politikának.

Ne a pártvezéreket, hanem az olvasókat, a vajdasági magyar népet szolgálja a teljes vajdasági magyar sajtó. És ebben ne legyenek az MNT-nek kedvencei és mostohagyermekei. Vagy inkább: kitagadott gyermekei.

Elég volt a szolgalelkűségre kárhoztatott vajdasági magyar újságírásból! A szabadság hullámain sokkal többre vagyunk képesek, olvasóként sokkal többet várunk el. A közösségi és az egyéni pénzünkért egyaránt.

Mindenhez kell egy jó CSAPAT: a képen balról jobbra: Burkus Valéria, Miskolczi József, Szabó Hangya Teréz, Elmer Anna, Szőke Katalin és Dévavári (Dér) Zoltán.